Na meg hoztam a frisset. Nagyon sokat szenvedtem vele, ezért létszi írjatok komit. Raktam ki 3 szavazást ha valakit érdekel szavazon
Mary egy sátorba vezetett ahol ellátta sérült vállamat, de az én gondolataim máshol jártak.
Hogy lehet, hogy majdnem megölt egy vérfarkas? Soha nem okozott gondot egy egész falka legyőzése sem. Persze ez most váratlanul ért, de ez nem mentség hisz az első támadását simán kivédtem. Persze használhattam volna a varázserőmet, de egy vérfarkassal szemben még sosem volt rá szükség. A küzdelem végén meg már rám is veszélyes lett volna, mert hiába uralom a tűzet az emberi test sérülékeny, és ha egyszer meg kell halnom, akkor az ne „öngyilkosság” legyen. Zavart, hogy egy eddig könnyűnek tűnő csata majdnem az életembe került. De vajon mi lehetet a gond? Mért tudott olyan sokáig játszani? Mert így visszagondolva tényleg csak játszadozott velem. Eljátszotta, hogy én vagyok előnyben, de ez sosem volt így…
- Kész van. Jobb lenne, hogy egy darabig pihentetnéd, felség! – Szolt Mary, de nem igazán figyeltem rá. – Amy figyelsz rám?
- Igen? Azt hiszem elgondolkodtam, - néztem rá bocsánatkérően, mert tényleg fogalmam sincs, hogy mit mondott.
- Pihentesd, a karod! – mondta mogorván. – Kerüld a vívást és a lovaglást. – itt kicsit kiakadtam meg kéne neki mutatnom, hogy velem nem beszélhet csak így. Tényleg az-az egy mázli a volt, hogy volt fontosabb dolgom.
- Jóval hamarabb meggyógyul, mint a HALANDOKÉ. – mondtam, kihangsúlyozna a halandók szót, hogy emlékeztessem kivel is beszél. – És a bal kezemmel is ugyan olyan jól vívok, mint a jobbal.
- Igen biztos ezért ez a nagy seb a válladon. – mondta magánk, de pechére meg halottam.
- Na, ide figyelj, Mary! – mondtam és éreztem, hogy a szememben látni a lángokat. - Ez egy elég idegesítő dolog Aslan szerint ez azért van, mert nem tudom elrejteni a „heves” érzelmeimet. – de megtette a hatását Mary elégé elsápadt tőle. – Ugye tudod, hogy ezért meg is halhatnál és, hogy az ment meg ettől, hogy szükség van minden jó orvosra! – mondtam és válaszra sem várva kimentem a sátorból.
Még mindig dühös voltam, mikor megláttam Aslant és Petert beszélgetni, miközben Cair Palaver-t nézték. Mivel eddig is Aslant kerestem, oda mentem hozzájuk.
- Jól vagy? –kérdezte Peter
- Persze, kutya bajom. – mondtam mire mindketten furán néztek rám. – Most mi van? tényleg nem halok bele egy harapásba.
- És mi is történt pontosan? Neked nem szokott gondot okozni egy farkas. – mondta Aslan
- Fogalmam sincs, de ez a farkas messze másabb volt, mint a több. Mintha katonai kiképzést kapott volna. – ugyan is Narniában a vérfarkasok az ösztöneikre és nem a tudásukra támaszkodnak, ezét könnyű őket legyőzni.
- És mért is mentél el? – kérdezte Aslan.
- Oh! Majdnem elfelejtettem. – mondtam és füttyentettem. Fél perc múlva Ábránd ált meg mellettünk. Kicsit meglepődtem, hogy teljes felszerelés van rajta, pedig még egy nappal ezelőtt Hódlaknál hagytam a szerszámokat, de most nem foglalkoztam vele. A nyaklánc, mint reméltem biztonságosasan a fonatban volt. mikor kiszedtem a fonatból Aslan felé mutattam.
- Csak elmentem ezért.
- Szóval tudod, hogy él?
- A Télapónak nagy a szája. – vontam meg a vállam. – De azért igazán elmondhattad volna.
- Hogy utána meny és mindketten meghaljatok?
- Most már mindegy, hisz a boszorkány úralmának vége és ő kiszabadul. – mondtam és Ábrándot elvezetve otthagytam őket a szikla szirt szélén. A tábor melletti réten felültem a lovamra és egy kicsit megmozgattam. Lovaglás közben hirtelen meghallottam Susan kürtjét. Tudtam, hogy baj van ezért a hang irányába fordítottam Ábrándot és vágtába ugrattam.
Mikor oda értem a folyópartra Susan és Lucy egy fán voltak két vérfarkas pedig megpróbálta elérni őket. Egyszerre értem oda Aslánnal és emberivel. Aslan elkapta az egyik farkast Oreius a hadsereg parancsnoka rá akart támadni Maugimra, mert, hogy a másik farkas a titkos rendőrség kapitánya volt, de Aslan megalította:
- Nyugalom Oreius ez Peter csatája. – nem szívesen néztem, hogy a fiúnak egyedül kell legyőznie egy farkast, de ha azt akarja, hogy elismerjék uralkodónak muszáj bizonyítania.
Maugrin megtámadta Petert és talán az volt a szerencséje, hogy fogalma sem volt a kardforgatáshoz, így a maga elé tartott kardba ugrott a farkas. Nem valami elegáns, de határozottan hatásos módszer volt.
- Kövesetek! Elvezet Edmondhoz. – mondta Aslan és elengedte a farkast. – Amy, menj velük és ne legyen fölösleges harc! – mondta. Én bólintottam és a többiek után vágtattam.
