2011. április 29., péntek

Díj



1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (belinkelve a blogját)!
2. Tedd ki a logót a blogodra!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Add tovább 7 embernek (ne felejtsd el linkelni a blogjukat)!
5. Hagyj megjegyzést náluk, hogy tudjanak a díjazásról!

Nagyon köszönöm a díjat Bogiiinak, aki addig nem hagyott békén amíg nem folytattam az írást. xD
A blogja: http://baratsagvszerelem.blogspot.com/

7 dolog rólam:

1. Hihetetlenül szerencsés vagyok, hogy olyan barátom van mint Bogiii
2. Ló bolond vagyok
3. Imádom a fantasyt és a kaland regényeket/filmeket
4. A céljaimért addig küzdök,amíg el nem érem őket
5. Ha valamit eldöntök azt nem változtatom meg
6. Senki döntésébe nem avatkozok bele, ezt fordítva is elvárom
7. Gyűlölöm azokat akik bántják az állatokat

Akiknek tovább adom:

1. Bogiii: http://kenyszerszerelem.blogspot.com/
2. Bogiii: http://fabibogi.blogspot.com/
3. Radioaktív Kisegér;): http://eragonlovasfanfic.blogspot.com/
4. Alice656: http://aliceinwonderland-alkonyat.blogspot.com/
5. Thara: http://red-moonlight-twilight-fanfic.blogspot.com/
6. Ivi Sunshine: http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
7. Freeb: http://freebfanfictions.blogspot.com/

2011. április 17., vasárnap

6. fejezet


Na ez az első olyan feji aminek semmi köze az eredeti történethez. Remélem azért tetszik.




Vágta közben átöleltem Ábránd nyakát. Imádtam így szőrén vágtázni, ezért egyből kaptam a lehetőségen, hogy elmenjek Elizabeth nyakláncáért. Már évek óta rejtettem el, Jedist csaptuk be vele. Ő úgy tudja, hogy a nyakláncaink nélkül nem tudunk varázsolni. Persze a nyakláncoknak és a varázserőnknek semmi köze egymáshoz csak egyszerű ékszerek.
Mikor megérkeztem a nyaklánc rejtekhelyére úgy éreztem mintha figyelnének. Körbe néztem, de nem találtam semmi veszélyre utaló jelet azon kívül, hogy Ábránd is nyugtalan volt.
- Úgy tűnik már üldözési mániám van. – mondtam a lónak és megpaskoltam a nyakát. – Te őrködsz, én ások! Hé, most már nyugi! – zavart a lovam nyugtalansága, csak akkor feszült, ha van rá oka. Még egyszer körülnéztem alaposan megvizsgálva a veszélyt rejthető bokrokat és sziklákat, de semmit nem láttam, ezért inkább nekiálltam ki ásni a dobozt, amiben a nyaklánc volt.
Mikor végeztem kivettem a nyakláncot és lovam sörényébe fontam úgy, hogy ne látszódjon és biztosan ne essen ki. Már ültem volna fel a lóra mikor hirtelen egy vérfarkas ugrott ki a bokrok közül. Ábránd ijedtében elvágtatott, de okos ló volt tudtam, hogy nem megy messzire, és ha hívom jönni fog. Így egyedül néztem szembe támadómmal. Már jó ideje harcoltunk egymással mikor nekem ugorva sikerült föllöknie. Biztos voltam benne, hogy nekem végem, hisz a kard kiesett a kezemből.
- Azt a nyakláncot te nem foghatnád meg Aslan lánya! – vicsorgott rám.
- Ugyan mért nem az csak egy nyaklánc. – mondtam mosolyogva, mert harcosként nem féltem a haláltól. Erre a farkas feldühödött és a vállamba harapott. Felsikítottam a fájdalom miatt. ritkán mutattam ki a fájdalmat, de a vérfarkas harapásnál nincs rosszabb…
- Tudom, hogy hazudsz az a nyaklánc a testvéredé. Az ő ereje a víz, a víz pedig kioltja a tüzet. Meg kellett volna sérülnöd az érintésétől. – morogta. Közben én próbáltam kiszedni a ruhám alól a csuklómra kötött tőrt.
- Sajnálom, hogy hiszel a mesékben. – mondtam most kivételesen az igazat. És végre a kezemben volt a tőr. – jól jegyezd meg ezt a napot! – mondtam neki mosolyogva. – mert majdnem sikerült meg ölnöd. – És bel vágtam az oldalába tőrt.
A farkas fájdalmában felvonyított, de a szúrás halálos volt. Reméltem, hogy nincs több farkas a környéken, mert túlságosan fájt a vállam ahhoz, hogy megküzdjek velük. Így füttyentettem egyet és nem sokkal később Ábránd jelent meg. Túlságosan fájt a vállam ahhoz, hogy nyereg nélkül felhúzzam magam a ló hátára. Így mellette sétáltam tovább.
Szerencsére nem voltunk túl messze a tábortól, így viszonylag hamar vissza értünk. Mikor elértem a dobott ahol reméltem, hogy Aslant találom, láttam, hogy még mindig a három testvérrel és a hódokkal beszélt. Mivel hátúról mentem a táborhoz a testvérek vettek először észre.
- Amy, mi történt veled? – halottam meg Peter aggódó hangját, mikor észrevette vérző vállam. Erre Aslán is megfordult és aggodalom látszódott a homokszín szempárban. Én magamra erőltettem valami mosoly félét, hogy megnyugtassam őket.
- Mi történt? – kérdezte Aslan mikor odaértem.
- Vérfarkas.
- Falkában? – kérdezte az oroszlán. Aggodalom látszódott rajt mikor megráztam a fejem. - Mary. – hívta oda a sereg orvosát. Mikor a kentaur ideért rögtön felismerte a helyzetet és a sátram felé próbált terelni.
- Ti most pihenjetek kicsit. – mondta Aslan a többieknek.
- De… - kezdtek volna tiltakozni.
- Igaza van Aslanak, pihenetek kell. És különben is beszélnem kell vele négyszemközt- mondtam egy mosolyfélével és Mary után mentem.