2010. december 13., hétfő

3. fejezet


Már egy jó ideje követtük a vörös begyet, mikor az végleg elrepült és a testvérek rájöttek, hogy eltévedtek.
- Te vissza tudsz minket vezetni? – kérdezte Peter és ezzel egy időben Ábránd idegesen, elkezdet fújtatni.
- Ssss! – szóltam rájuk miközben köpenyemet levéve elő húztam a kardomat. Feszülten váram, hogy vajon a boszorkány kémei e azok, mikor hirtelen megreccsent egy ág az elötem lévő bokorban. Majd hirtelen egy szőrös folt futott ki belőle. Aki megállt elütünk és meghajolt. Innét biztos tudtam, hogy barátunk ez az állat így visszacsúsztattam a kardom a hüvelyébe.
- Te vagy Lucy? – kérdezte hód papa és egy zsebkendőt nyújtott a kislány felé.
- Ezt én adtam Tumnusnak.
- Eljutatta hozzám, mielőtt elhurcolták.
Míg a beszélgetés közben egy rövid szünet lett, hirtelen egy farkas üvöltését halottam. Bár elég messze volt ahhoz, hogy a többiek ne halják, viszont elég közel ahhoz, hogy megérezzék a szagunkat. Ha egyedül vagyok akkor biztos, szembe szállok velük, még ha vérfarkasok is, de így, hogy egy csapat képzetlen gyerek is velem volt nem kockáztathattam, főleg hogy ők lesznek az uralkodók. Így gyorsan Ábrándhoz rohantam és az összes szerszámot lecsatoltam róla és eltemettem a hóba, hogy minél kevébé érezzék a szagukat.
- Ábránd menj Aslanhoz igyekezz! – szóltam a lovamra és rácsaptam a farára. Most közelebbről halatszott az üvöltés ezt már a többiek is meghallották.
- Úristen farkasok!? – kiáltott Susan.
- Hangosabban nem megy? Jó hogy nem írod ki nekik, hogy hova jöjjennek. A következő üvöltés már messzebbről érkezet.
- Aslan sörényére ezek távolodnak.- szolt hód papa.
- Tehát rám vadászik. Menjünk, keressünk biztonságos helyet.
Jó pár kilométert gyalogoltunk még mikor megérkeztünk Hód Papa gátjához.
Hód Papa és Hód Mama persze végig vitatkozta az egész estét, amin én jót mulattam, bár kaptam tőlük néhány nem vicces pillantást.
- Hogy értetd azt, hogy téged üldöztek? – kérdezte tőlem Peter.
- Jaden minden vágy, hogy megöljön, ami majdnem sikerült neki, de hejetem… na mindegy szóval a lovam után mentek.
- Mit nem fejeztél be?
- Majd meg tudod, ha eljön az ideje.
- Honét tudják, hogy téged kel üldözniük szagmintát kaptak? – gúnyolódott Edmund
- Ha így lenne, már nem élnének. Ők nem közönséges farkasok.
- Csak nem beszélnek?
- Rosszabb ők vérfarkasok. Mogrinnal az élükön.
- Na menjünk! – Mondta Susan
- És mi lesz Tmnussal? – kérdezte Lucy.
- Ez nem a mi harcunk. - mondta Peter
- Hát nem értitek a Jóslat szerint:”Ha Cair Paravel-ben megjelenik Ádám fia a zord időnek, elkel kotródnia.”
- Mi?
- Réges régen megjósolták, hogy Ádám két fia és Éva két leánya elhozza a békét Narniába.
- És honét tudod, hogy mi vagyunk azok?
- Mer, ahogy Narniába léptetek éreztem a boszorkány erejének gyengülését.
- Segítenetek kell! – kontrázott rá a mondadómra Hód Papa.
- Na tényleg menyünk. – mondta Peter - Ed? Hol van Edmund? Hát én megölöm.
- Nem lesz rá szükség. – szólt Hód Papa
- Edmund sajnos korában is járt Narniában és olyannal találkozott, akivel nem klett volna. – mondtam – Talán még nincs Jadennél.
- Mi?
- Majd később talán még egyszerűbben is megmenthetjük.